Pete László Miklós versei

Pete László Miklós versei

Atlantisz árnyai

2020. november 15. - L. N. Peters

  Valami van a mélyben eltemetve; Valami szólna, figyelmeztetne Sietve, És úgy nyomják el az évezredek, Mint kútba esett papírszeletet A víztömeg; Nem látszik, Nem hallatszik, Nincs nyoma; De ne higgyük, hogy nem is volt soha.   Valami van a mélyben letagadva, Valami, ami soha nem…

Tovább

Aki kétszer repatriált

  (A néhai Bánffy Miklós) Szomorkás arcú úrlovas, És belül kemény, mint a vas.   Kezdetben övé Bonchida, A végén egy inasszoba.   Látott békebeli csodát, Rendezett végső koronát.   Egy öreg magyar külügyér Erdélybe lakni visszatér.   És mikor ott már nincs haza, Újra csak Pestre…

Tovább

Ádventi számvetés

A hatodik évtizedben Mindent higgadtabban, szebben…   Nem pályázom olcsó sarcra, Nem nevelek osztályharcra.   Se fehérnek, se vörösnek; Maradok külsőkörösnek.   A hatodik évtizedben A sors szoknyája meglebben.   Ripacskodhatnak kánonék; A boldogság – peremvidék.   A hivatal füle…

Tovább
süti beállítások módosítása