Időbeli erdőszélen Isten ül egy öreg széken,   Fejét tenyerébe hajtja, A Teremtést köd takarja.   Fut az idő, Vén Tétova; Meddő vizek tűnnek tova.   Csendesség van most Az Égben; Időbeli erdőszélen.  

  Csendes novemberi eső; Mindig poshadt a túlerő.   Terpeszkedhet profán kincsen, De igazi célja nincsen.   Tagadhatja, ami áldott, Alakíthat mű-világot,   A jogot szétfeszítheti, Istent is átnevezheti,   Profán hatalmi maffia, Nem lesz más, csak percek fia.   A vén Idő kineveti, És…

  Jelen Anya és  Múlt Apa; A Jövő - Kettőjük sarja.   Múlt voltam, Jelenem - vagyok; Jövő - Amivé válhatok.   Amíg él ez a kapcsolat, Atlantisz víz felett marad.   Itt nem számít a túlerő; Kamu múltból - kamu jövő.   Hosszabb távon nincsen érdek; A jóslatok mit sem…

  Az Idő bozótos partján Jövő sétál A Múlt karján.   Elhalványulnak az évek, Tócsákba gyűlik az érdek.   Szél süvít a bozóton át; Matéria tagad Csodát.   Ahol elég tágas a rés, Vicsorog az elrendelés.   Madár röppen néma Égre; Fénylik az Isten Igéje.   Az Akarat büszke portyán, Az…

  Sors-barázdát billegetünk, Szerencsetojást keltetünk, Élünk csendesen. Körülöttünk hömpölyög a  Vén Történelem.   Jövő-palántát nevelünk, Élünk, Alkotunk,  Szeretünk, Az Idő halad, Lelkünk mélyén hullámzik a Szabad Akarat.   Profán hétköznap csikorog, Rossz végzetek gyomra…

  Guggenheim-időmúzeum Bugyrainak peremén Újra huzakodni kezdett A Közösség, S az Egyén.   Osztályharcos illúziók Eltűntén eb sem kapar, Máris itt az újabb tévút: Még egy hamis balkanyar.   Profán emberi bölcsesség Doktrínák után kutat, Nem akarja megtalálni Még az egyenes…

  Mint falevél a tó vizén, Élet reszket a Lét színén.   Az Anyag parttalan dörög, A vén Idő lent hömpölyög.   A Kérdés Isten hőskora, Csak Válasz nem terem soha.   Mint hóesésben falevél, Hánykódik minden, ami él.   És mégis, mégis, falevél… Nem lenne Lét, ha nincs, mi él…

  TeGyorsan illanó, Elvillanó, Néha Megcsillanó Véges határtalan; Te Tűnő Idő. Élet-evő Merő Erő; Te füstös, rossz fatál, Végtelen cérnaszál, Ha a világ megáll, Te mész. Te ős-sötét vidék, Süppedt vész-menedék, Mért nem lehet belőled Soha Elég….   Az Idő A világ Kajsza…

  Idő-parti pillanatok; Perc csillámlik, Óra csorog.   Minden kanyar külön világ; Mind azt hiszi, hogy van tovább,   De a folyam sziklába mar, S már hasad az újabb kanyar.   Idő-parti pillanatok; A friss múlt hiába zokog.   Idő-örökotthonokat Legfeljebb régész tapogat.   Lombjukat…

  A vén Idő nem érzi a korát, Mert szerelemben éli önmagát.   Minden igaz, szerelmes ölelés A vén Időnek újjászületés.   Ha Szerelem a szerelmére lel, Az Idő mindig új életre kel.   Ahányszor embert alkotott a Tett; Az Idő mindig újra született.   Az Idő zajlik bennem és velem; Ami…