Ezer gondot hoz az élet;

Ha gondjaim vannak - 

Élek...

Ha már a fejem kapkodom,

Mindig muszáj lassítanom.

Csontig ható nyegle szelek

Habzó szájjal üvöltenek...

Problématömkeleg éled...

Ha gondjaim vannak - 

Élek...

Együtt éltük

Az Életünk

Nagyobbik felét;

Soha többé nem engedjük el

Egymás

Kezét.

Öregszenek a közhelyek,

Pusmognak a vének,

Meghitten ránk mosolyognak

A titkos remények.

Eltelik az újabb és a 

Még újabb esztendő,

Hízik a Múlt,

Fehér ködbe bújik

A Jövendő.

Együtt éltük

Az Életünk

Nagyobbik felét;

Soha többé nem engedjük el

Egymás

Kezét.

Egymás kezébe helyezte

Kezünket az Isten,

A Szerelem,

A Boldogság

Korhatárt nem ismer.

Együtt éltük

Az Életünk

Nagyobbik felét;

Soha többé nem engedjük el

Egymás

Kezét.

Mától hatvanéves vagyok;

A kor elől nem futhatok.

Szemembe röhög a korom,

Felfogni nemigen tudom.

A szél zúgja szakadatlan:

Hatvan,

Hatvan,

Hatvan,

Hatvan...

Mától hatvanéves vagyok;

A vén Idő rajtam vihog.

Múlt kölyökkorom idején

Nagyon is vénnek láttam én

Mind a hatvanéveseket...

A fenébe!

Az is lehet,

Hogy a mai fiatalok,

Mert én hatvanéves vagyok,

Most engem vénnek találnak,

S holmi apókának látnak?

Mától hatvanéves vagyok;

Ez nem érdem,

Csak állapot.

Jobb, ha békével viselem,

Velem marad a Szerelem,

Korán kelek,

Későn fekszem;

Egyszer majd meg is öregszem.

Tervek,

Versek,

Irományok;

Hatvanéves a gazdátok.

A nagyvilágban - valahol

Szabadságkonvoj zakatol.

Ezer meg ezer kamion

Vonul a jeges utakon

Tisztességes hétköznapért,

Tiszta Hitért,

Szabadságért

A Covid-fasizmus ellen.

A média meg se rezzen.

A nagyvilágban valahol

Dübörög sok ezer motor,

Népes, elszánt sofőrgárda,

Az összeset Isten áldja!

Száguldjatok jobb világot,

Hétköznapi 

Szabadságot!

A nagyvilágban - valahol

Szabadságkonvoj zakatol.

Talpra állított Anikó,

Lábam alatt ropog a hó.

Kint idétlen scifi zajlik,

Rossz oltás-kórus morajlik,

S Covid-vágóhidak sora

Masírozik a pokolba.

Bent meghittség, szép szelíd Szó;

Otthon,

Szerelem,

Anikó.

Lábam alatt ropog a hó;

Talpra állított Anikó.

A derekam hasogat,

Alig tudok járni;

Hétfőre meggyógyítanak

Anikóm teái.

Ha kórházba mennék vele,

Ez is Covid lenne;

Meg is halnék benne.

A derekam hasogat,

A fájdalom fúrja,

De amíg van Anikóm,

Talpra állok

Újra!

Holdfény táncol fehér havon;

A nagyvilág megint vadon.

Parazita pénzhatalmak

Fekete jövőt akarnak.

Pöffeszkedhet minden végzet;

Mindig túléli

Az Élet.

A nagyvilág sötét vadon;

Holdfény táncol fehér havon.

Atlantisz testamentuma

Hull az Idő lapjaira.

Esik a hó,

Hull az eső...

Cipeli felénk az Idő.

Ezer jó tanácsot kapunk,

De - már olvasni sem tudunk...

Dogma-történelmet eszünk;

Nem látunk,

Nem is figyelünk...

Atlantisz testamentuma;

Közöny partján tűnik tova.

Képletszerű "történelem"

Bölcsességet ritkán terem.

Hamis múltból nem jön elő

Más, csak rossz doktrína-erdő,

Tudományos szemellenző,

Torz és mesterséges jövő

A kietlen nihilhez visz;

Túlél bennünket:

Atlantisz.

Atlantisz testamentuma

A Jövő fundamentuma.

Az elrendelések helyett

Adna igaz történelmet,

Mutatná, hogy a pénz-végzet

Mikor füllent, és hol téved.

Elszáradna minden képlet,

Végre beszökne

Az Élet.

Az Igaz Szó ahhoz jut el,

Aki a Lelkével figyel.

Érti, aki nem ostoba:

Atlantisz testamentuma.

A Mítosz oltatlan marad,

Fegyverletételt megtagad.

Nem őrjöng a haláltáncban,

Sohasem lesz szem a láncban.

A Mítosz - mi magunk vagyunk,

Nem oltatunk,

Nem alkuszunk.

Emelt fő,

Szabad Akarat;

A Mítosz oltatlan marad.

Nagy globális háttér-kretén

(Rövidebben: a Nagy Kretén.)

Gubbaszt sztrátoszok ködében,

Pénz-kulisszák rejtekében.

Kollektív adolfhitlerek

Pénz-reichben pöffeszkednek.

Sivár, túlkoros pénz-dedó...

"Világot uralni de jó!"

Pénz-álmok rózsaszín egén

Ábrándozik a Nagy Kretén.

Profitból "küldetés" terem;

Érte van a történelem...

Háztáji történészei

Mindig szállítanak neki

A pénz méltósága végett

Kellő "szükségszerűséget",

S a roppant morális nihil

Minden rossz doktrínát kibír.

Nagy globális játszóterén

Játszadozik a Nagy Kretén.

Játékszerei: rakéta,

Világgazdasági méta,

Eleven emberi babák,

Gazdag világ,

Szegény világ,

Globalizált monopoli,

Meg vakcina-kapitali.

Egyszer rossz elveket röffent,

Másszor - népességet csökkent.

Örök gyermekkor szegletén

Ripacskodik a Nagy Kretén.

Talán még jót is tehetne?

Ahhoz fel kéne nőnie...

Nőjön be a feje lágya,

S adja értelmes munkára

Dicsfénytől övezett fejét,

S nézze tán a Föld érdekét?

Pénz-homokvárból kijönni,

És egy hajóban evezni?

Felelősség?

Nehéz csónak...

Megmarad örök suttyónak

Rózsaszín felhő peremén

A hisztériás Nagy Kretén.

Nagy önigazolás végett

Sivár kamasz kreténséget

Finanszíroz világszerte;

Legyen szögletes a körte,

S az emberiség, a hitvány,

Azt se tudja, fiú vagy lány...

Legyen a világ maszkabál,

Amíg el nem jön a halál!

Az Istent félve tagadja,

Pénz-potrohát simogatja,

Minden idők legostobább,

Legcéltalanabb, legbutább,

Legeszelősebb zsarnoka,

Láthatatlan tirannusa,

A pénz-erkölcsű Nagy Kretén

Műanyag felhők peremén.