(Kislányom egyik legszebb festménye nyomán)   Fittyet hányok vak zenére, Nem érdekel a más bére.   Egy valóságos Olvasó Több, mint ezer szófogadó,   Mű-végzet kegyeit leső Sznob kultúra-jogkövető.   Fitytet hányok hivatalra, Érdek-jobbra, Dogma-balra.   Mesterkélt…

Jelenkorunk egy rossz ladik, Gerince reszketeg, A gyönge szél is úgy dobál, Mint mást a fergeteg.   Vakon, kietlen vizeken Sodor a kis hajó, Tán partot kéne érni már, S kilépni volna jó.   De földnek híre-hamva sincs, A visszhang nem felel, S az Áramlat sem csillapul, Hát mindig menni…

Markáns alakját sűrű köd takarja... A rárakódott pletyka-rétegek Véső számára is nagyon kemények, De mégis él alattuk a Király, Ezer jel mutatja, hogy Ránk figyel, És ha kérdezzük, Magyarul felel. Megtették Gácsnak, Germánnak, Töröknek, Elsárgult dogma-levelek zörögnek Az Emlékének…

  Ha ott Fenn valakinek Lenne egy csöpp esze, Dolgos keze, Vagy tiszta notesze…   Még nem kellene…   Hóban, verítékben csontig ázni, Hullámvasút tetejére mászni, Ahol érik A Harag, S alázuhanni, Mint egy Kődarab.   Ha ott Fenn valakiben Lenne jóindulat, Csepp jó szándék, Segítő…