Minden Ősz lehet utolsó; Kinek bab, Kinek meg borsó.   Barantál a profán tatár, A hülyeség csapatban jár.   Csöndes apokalipszisek Albínó árnyéka biceg.   Élet-vízben fénylő halak; Kiemelnek, Eloltanak...   Bölcső, Lakóház, Koporsó... Minden Ősz lehet utolsó...

  Levél hull - múlik az Élet; Isten a Jövőbe réved.   Novemberi ólmos ködök Ülnek a Remények fölött.   Politika-birka béget, Hogy válasszunk őrültséget.   Rövid nap, hosszú alkonyat, Levéltömeg a fák alatt.   Késő Ősz a Télre ébred... Levél hull; Múlik az Élet.  

  Ködös novemberi partok... Szép emlékek, mit akartok?   Ha jelen fagy fel nem enged, A Múlt még mindig melenget.   Megyünk - tán globális télbe, Mesterkélten makacs éjbe...   A nagy globális bohózat Egyre kevesebb jót hozhat,   A hirdetett jövő-képek Orwelli mosolyt idéznek,   A…

  Élet-halál hídján este Kihűlt eszmék jönnek szembe.   Az enyészet sötét lova Viszi az árnyakat tova.   Sötét kalapok a ködben; Ős gólemek lépte dörren.   Élet-halál hídján este A Fény a Hangot kereste,   Ködszerű volt minden alak, Ragyogtak a körvonalak,   Berzenkedtek a…

  A Lét végső határán át Sose szárnyalhat a világ.   Útját arra nem veheti Az se, aki azt képzeli.   A halálon túlt képzelve Leírhatjuk - de csak élve.   A Lét végső határán át Nem lőhetünk ki rakétát.   Hiába is kutatgatja Bármi csúcstechnológia,   Mert a Lét végső határán Fennakad…

  Nyárfasorok a Styx partján; Múlt áll a Jövendő balján.   Örökös naplementében Az ég csillagtalan, ében.   Árnyakká vált holt remények Lassan mítoszokká érnek.   Nyárfasorok a Styx partján; Az örök éj sose harsány.   A hajdani indulatok Ködpárája fenn gomolyog.   Sötét ladik bukkan…

  Barlang falán tűz árnyéka, Szunnyad a vén kecskebéka.   Lélektelen hamvak szállnak, Foszló árnyak ködre várnak.   Rikító műanyag menyét; Isten behunyja a szemét.   Barlang falán tűz árnyéka; Profán a halál hajléka.   Matéria-végállomás Mindig új barlangokat ás,   Dogmát ad, meg alá…

  Léthe folyó kis szigete, Árnyékok találkahelye.   Akik partra sose szállnak, Akik semmire se várnak.   Árnyékból csak árnyék fakad, A végén - semmi nem marad.   Ködben a part, Béke vele - Léthe folyó kis szigete.  

  Furcsa, rossz bolondéria Volt Magyarhonban Thália… Úgy jött Pestre és Budára, Mint barack az almafára. Ahol a szerzők hemzsegnek, Drámaíró kinek? Minek?   Pedig akkor éppen ez volt A néhai Czakó Zsigmond ; Bohém, fájdalmas lázító, De leginkább: drámaíró… Ahol a szerzők…

  Hogyha a Lét Véletlenek Gúnyos fintora, Cél nélkül, Mint félredobott Pipacsutora, Süket a szférák zenéje, Nincsen dallama, Akkor, úgy tűnik, A Nemlét Tán A Rend maga.   Ha a Nemlét zavarta meg Az Isten Eszét; És a Lét csak Véletlenül Vette kezdetét, A világnak Oka-célja A…