Sose leszek globalista; Maradok idealista.   Haláltangóját hadd járja A pénzhatalom lakája,   Ígérgessen hetet-havat, Pénzesen is lakáj marad.   Sose leszek globalista, Legyek akármilyenista,   Amit globális "tudomány" Nagy fáradsággal kitalál.   Sziklából vizet nem fakaszt, Csak…

  Október útjait járva Visszeres az Idő lába.   Puha barna avar temet Sárguló vén emlékeket.   Minden pillanat idegen; Mindenütt csupa sejtelem...   Október útjait járva Minden Mítosz sarkig tárva.   Októberi emlékezet Mindig régmúltakhoz vezet.   Szomorkás vén alkonyatok Ködében…

  "Tudományos" blabla helyett Nézzük a való Életet.   Hogyan élünk? Mit remélünk? Mitől lehet  Békességünk?   Sohasem konferenciák Által kap Jövőt a világ.   Dogmák földjén csak köd lakik; S a hétköznap - nem hazudik.   "Tudományos" blabla helyett Az Élet ad Feleletet.   Minden…

  Múlik az Ősz, Jön a Tél, Idő Apó mendegél, Minden este máshová jut, Mégis mindig Hazaér.   Hull a sárga falevél, Megöregszik, aki fél, Boldog Ember Nem jövőben, Nem múltban; Jelenben él.   Múlik az Ősz, Jön a Tél, Idő Apó mendegél, Előbb-utóbb Hófehérre Festi a hajnalt A…

    Októberi napsütésben Isten sétál a kertjében.   Átalakuló Remények Örökkön örökké élnek.   Ősz ideje csöndben pereg, Hullanak a falevelek.   Amíg van Szabad Akarat Az ember Ember maradhat.   Isten sétál a kertjében Októberi napsütésben.  

  A túlerő nem Istené; Sosem visz üdvösség felé.   Puszta profán erőfölény; Csalánbokor pokol tövén...   Akármilyen terebélyes, Időbeli léte véges.   Foltozgathat lyukas zsákot, Üvölthet áligazságot,   Időlegesen teremthet Hamis jogot, hamis rendet,   Nevezhet pénzt…

  Gyönyörű őszi napon Ragyog a kis udvarom.   A körtefám még terem, Az utolsókat eszem.   Elsárgult falevelek Közt a Jövő szendereg.   Gyönyörű őszi napon A szél szavát hallgatom.   Anikómon a szemem, Kezében van a kezem.   A Szerelem - hatalom; Gyönyörű őszi napon.  

    Harangzúgás Atlantiszban; A vén Idő szíve dobban.   Peregnek rég néma dobok, Múltak tengere háborog.   Törött szárnyú emlékezet Csapong holt emlékek felett...   Harangzúgás Atlantiszban, Örök őszi alkonyatban.   Hullanak a falevelek, Tűnő évek zaja pereg.   Állandó…

  Sárga őszi lombkoronák; Folyton változik a világ.   Nagyapáink "modernsége" Már füstöt sem ír az Égre.   Elfonnyadnak a jelszavak; Csupán az Idő az Alap.   Sárgult felszín hull a földre; Marad a Fontos -  Örökre.   Talányos marad a világ; Sárga őszi lombkoronák.  

  Jelen Anya és  Múlt Apa; A Jövő - Kettőjük sarja.   Múlt voltam, Jelenem - vagyok; Jövő - Amivé válhatok.   Amíg él ez a kapcsolat, Atlantisz víz felett marad.   Itt nem számít a túlerő; Kamu múltból - kamu jövő.   Hosszabb távon nincsen érdek; A jóslatok mit sem…