Éj-takaróját elővette újra,
És pihen a Nap alkony-ágyba bújva,
Tudja: a lét-öröm sosem hamis;
S pár boldog órát láthatott ma is.
A perc fogan,
A lét rohan,
Az élet egyre száll;
Száguld és meg nem áll,
Lélek partjáról
Más lélekhez
Mindig eltalál.
Tobzódás nélkül a lét: puszta…