Ami majd Tavasszal kikel, Ősszel vetik el, Isten az Életre mindig Élettel felel.

  Eresz alatt madárfészek, Lakják apró, tollas népek.   Sarokba tették, jó helyre, Oda az eső nem ver be.   Két bájos kismadár rakta, Szépítgette, igazgatta,   Mind a kettő most is ügyel, Vígan röpköd és csivitel,   Szívet-lelket megigézi, Csupa öröm őket nézni.   A láttukra jó a…

  Kutyasimogató Május-éjszakában Langyos esti szelek  Legyezik a vállam.   Ciripelő éjben Sápadt szkepszis vacog, Istenről mesélnek Ott fent a csillagok.   Az asztal szegletén Megpihen a lábam Kutyasimogató Május-éjszakában.  

  Május végre nekilát! Eddig kellett nagykabát... Eddig lusta, Nemtörődöm Kikeletünk nagy hirtelen Megemberelte magát.   Végre itt van a meleg! Fellélegzünk, emberek! Az ember, ha jóra bukkan, Mindenkinek Minden rosszat Elfeled.

  Régi Tavaszok emléke Csendesen bújik a szélbe.   Virágözönt hordtak a fák, Egyszerűbb volt még a világ.   Lélekmezőn imbolyogtunk, Jövendőket lapozgattunk.   Régi Tavaszok emléke Sosem áll magától félre.   Fényes homlokú etalon, Mérce minden új Tavaszon.   Megalkudni sose…

  Új májusunk tavasz-hangon üzent, S betoppant hozzánk frissen, délcegen. Fess öltözete: a Nap sugara, S az orgona fűszeres illata.   Májust kiált a fecske, s a levél Május-mosollyal, zölden imbolyog, Május-harmatban új remény terem, S májust sóhajtva él a Szerelem.   Május-hajnalban…

  Szent tavaszi megújulás. Virágzik az Élet, Tavasz-tűzben megtisztulnak Mind az elmúlt évek.   Virágpompás tavaszi fák, Napfény, madárének, Újra szárba szökkenhetnek A régi Remények.   Isten ráncai simulnak, A Teremtés éled; Szent tavaszi megújulás, Virágzik az Élet.  

  Virágpompába öltöztek, Bár esik az eső, Szivárgó, nyirkos bánaton Bennük a szent jövő.   A lusta április ködén Még átsejlik a tél, De sok sudár szép ifjú fa Már a Jövőben él.   A Szépben, s Jóban hisznek ők, Bár a Tavasz süket, És arra, hogy még lesz Jövő, Rátették…

  Csendes borongós Tavaszon Szárad a sár az udvaron.   Nyújtózkodnak elmúlt évek, Csipog, csicsereg az Élet.   Zsibbad a Kikelet karja, A hegyeket köd takarja.   Csendes borongós Tavaszon Isten ül egy korhadt padon.   Kint a halál - vén ószeres - Dogmáira vevőt keres.   Hétköznapi…

  A Költészet neve napján Hívószó kutat rím után.   Sorok állnak a strófába, Szívdobogás ritmusára.   Kikelet ritmusra éled, A Ritmus maga az Élet.   A Költészet neve napján Megbokrosodik a profán.   Holt verseket ünnepelnek, Élő versek dalra kelnek.   Profán ünnepi protokoll A…