Örömteli, fáradt őszi este; Törődött a vén Október teste.   Tevékeny volt hajnaltól idáig, Fától erdőig, Erdőtől fáig.   Alkonyat hull már az őszi tájra, Eltesszük magunkat éjszakára.   Törődött a vén Október teste; Örömteli, fáradt őszi este.  

  Fáradt Ősz nyergébe szállva Megyünk a Tél irányába.   A lombok színessé válnak, Mielőtt a földre szállnak.   Ősz hangjában Isten üzen, Mind öregesebb az ütem.   Fáradt Ősz nyergébe szállva Megyünk a Tél irányába.

  Léthe folyó kis szigete, Árnyékok találkahelye.   Akik partra sose szállnak, Akik semmire se várnak.   Árnyékból csak árnyék fakad, A végén - semmi nem marad.   Ködben a part, Béke vele - Léthe folyó kis szigete.  

  Fáradt Vízöntő-éjszakán Isten játszik vén citerán.   Panaszos ősi dallamok Hangja az esőbe csorog.   Ismét zárt körben a világ, Szaporodnak a pocsolyák.   Fáradt Vízöntő-éjszakán Isten töpreng a Lét fokán.   Ép-e a Teremtés húrja, Vagy kezdődjön minden újra?   Vén ráncok Isten…

  Koravén, fáradt december; Jelenbe szorul az ember.   Sörénye nő köd-fogatnak, Régi célok távolodnak.   Eltűnik A "Lesz", Meg a "Volt", Szomorkás dalt dúdol a Hold.   Az Égbolt pihenést rendel; Koravén, fáradt december.

  Ánizs mosollyal tiszteleg A fiús Június,Vándorló csillagok ballagnak Odafent, Gyalog; Csillagmezőkön felleg Andalog. Mindent idigókékre Fest Az Est; Jövőnk mozdulni Rest, Szellem szárnyalna, De fáradt A test.