Jégkoronás fák alatt Sáros pocsolya, Háztetőkön fehérlik a Téli korona.   Vén December nagyapó Latyakban tocsog, Délidőben csöpögnek a Hosszú jégcsapok.   A esztendő véget ér, Sarka csikorog, Lucskot hagynak utána az  Utolsó napok.   Jégkoronás fák alatt Csatangol a szél, A…

    Időn túli veszedelem Kushad a sötét egeken.   Szélsőségek törvényt ülnek, Fekete fellegek gyűlnek.   Megcsavarodtak az utak, Mérget lehelnek a kutak.   Novemberi éjszakában Sír az Isten egymagában.  

  Atlantisz legbelső titka Nem egy számadat, Nem is a mindent elsöprő Vízi áradat.   Nem is az, hogy egyszer eltűnt A tenger alatt, S hogy mindennek ellenére Híre fennmaradt.   Bár műhold sem talál semmit A sírja felett, Atlantisz mégsem a végzet Szimbóluma lett.   Atlantisz legbelső…

  Isten díszletraktárában Sok leszerepelt világ van.   A hajdani teremtések Zöme sötét régmúlt-fészek.   A végzet patkány képében Tanyázik egy odvas résben.   Isten díszletraktárában Fekszik a halál - nyugágyban.   Hamvába holt kísértések Polcai plafonig érnek.   Tökkelütött…

  Festői hópehely-sereg Jéghideg rohama pereg.   Recseg a tehertől az ág, Bekéredzkednek a kutyák.   Hull a hó fagyott latyakra, Tán sohasem hagyja abba...   Idő mélységei felett A nincs-re Tél a felelet...   Jövő Reménység csepereg... Festői hópehely-sereg...

  Vízöntő nem csügged soha; Ha más nem lesz, jön majd Csoda.   Csobban a víz jobbra, balra, Jövő kezét a Múlt tartja.   Gomolygó spirális örvény; Nem enyésző örök törvény...   Kinek híre, Kinek pora... Vízöntő nem csügged soha.

  Atlantisz dacos emléke Nem áll az utunkból félre.   Nem áld meg, De nem is átkoz; Nem lett hűtlen önmagához.   Boríthatja a Múlt doha, Nem fogja feladni soha.   Nem lágyul időre, hőre, Ő marad a Jövő őre.   Igazságot akar végre Atlantisz dacos emléke.

  A Lelki Béke ostroma Nem szünetel talán soha.   Profán világ falanxba áll, Lándzsát szegez, Követ dobál.   Járvány, Piac, Politika; Minden hír egy hosszú pika.   Mégsem arat sikert soha A Lelki Béke ostroma.

  Atlantisz bennünk él régen, Valahol lent, Nagyon mélyen...   Fentről folyton feledtetve... Alulról mégsem feledve.   Alvad a messzi Múlt vére, Volt a Földön világvége...   Atlantisz bennünk él régen; Csillag egy mitikus Égen...   Be van a lelkünkbe égve, S mint Reményt, őrizzük…

  Ebbe a mai világba  Pürrhosz király Beleillene; A globális térben  Fennen lobog A néhai szelleme.   Fölösleges törekvések, Meddő célok Bendője korog; A látszólagos kedvesség Pajzsa mögül Vadul vicsorog.   A globális Világ-hübrisz Célba sose ér, De miatta Patakokban Ömlik…