Együtt éltük Az Életünk Nagyobbik felét; Soha többé nem engedjük el Egymás Kezét.   Öregszenek a közhelyek, Pusmognak a vének, Meghitten ránk mosolyognak A titkos remények.   Eltelik az újabb és a  Még újabb esztendő, Hízik a Múlt, Fehér ködbe bújik A Jövendő.   Együtt…

  Talpra állított Anikó, Lábam alatt ropog a hó.   Kint idétlen scifi zajlik, Rossz oltás-kórus morajlik,   S Covid-vágóhidak sora Masírozik a pokolba.   Bent meghittség, szép szelíd Szó; Otthon, Szerelem, Anikó.   Lábam alatt ropog a hó; Talpra állított Anikó.  

    Karácsony aurájában Nyúlik el a kicsi házam.   A vén Idő lassan perceg, Vonulnak a meghitt Percek   Csöndesen az emléktárba, Egyikük sem marad árva;   Pillanatnyi Öröklétek; Sosem látható a Lényeg...   Isten van a téli tájban; Karácsony aurájában.

  Szép borongós őszi napon Éltem könyvét lapozgatom.   Utam Munka és Szerelem; Anikóm együtt jön velem.   Idő számlálója kattan, Lassan közeleg a hatvan.   Szép borongós őszi napon, Ülök néhány gondolaton.   Nagyképű boldogtalanság Kezében a kinti világ.   Elszánt álszent…

  Te csöpp kis Asszony, Drága Feleségem! Mögöttünk bő három évtized... Nem tudom, mennyi lehet még előttünk, De tudnod kell, Hogy napról napra Egyre jobb Veled!!  

  Gyorsan eltelt évtizedek; Isten áldása veletek.   Anikómmal élünk ketten, Két testben, De egy Életben.   Évek sora fordul-térül, A Boldogság csöndben vénül.   Anyag kopik, Szellem épül, A Boldogság el nem évül.   Gyorsan eltelt évtizedek; Isten áldása veletek.  

  Harminc éve Kéz a kézbe... Egymás Életében Élve...   Harminc hosszú esztendeje; Életünknek jobbik fele...   Életünknek jobbik fele, Kicsi Gyöngyöm, Életem! Ezerszer is köszönöm, Hogy Vagy  Nekem!  

  Évfordulós nyári napunk... Sok-sok éve Együtt vagyunk, Amíg élünk, Mindig Együtt  Maradunk.   Gyorsan múló évtizedek Jöttek, Aztán múlttá lettek, Fogod kezem, Én meg fogom A Kezed.   A Boldogság kicsi kunyhó, Köszönöm, hogy itt  Élsz velem, Drága Drága Anikó!  

  Csendes tavaszi éjszaka; Kicsi hajlék, Meghitt szoba.   Mögöttünk már évtizedek, Fogod kezem, Fogom kezed.   Csókot adok Homlokodra, Felébredek Mosolyodra.   Előttünk még boldog napok Fénylő arcocskája ragyog.   Kicsi hajlék,  Meghitt szoba; Csendes tavaszi éjszaka.    

  Sok éve egymás álmaiban lakva, A gondban, bajban egymást támogatva, Évek boldog súlyától eltörődve, Hol örvendezve, hol meg zsörtölődve, Kis Asszonykám vár, s ha megérkezem, Szemében látom, hogy még: létezem…   A tengerár rám ront, vagy elkerül, Az élet harsog, bőg, vagy hegedül, Anikó…