Ezer gondot hoz az élet;
Ha gondjaim vannak -
Élek...
Ha már a fejem kapkodom,
Mindig muszáj lassítanom.
Csontig ható nyegle szelek
Habzó szájjal üvöltenek...
Problématömkeleg éled...
Ha gondjaim vannak -
Élek...
Minden Ősz lehet utolsó;
Kinek bab,
Kinek meg borsó.
Barantál a profán tatár,
A hülyeség csapatban jár.
Csöndes apokalipszisek
Albínó árnyéka biceg.
Élet-vízben fénylő halak;
Kiemelnek,
Eloltanak...
Bölcső,
Lakóház,
Koporsó...
Minden Ősz lehet utolsó...
Levél hull - múlik az Élet;
Isten a Jövőbe réved.
Novemberi ólmos ködök
Ülnek a Remények fölött.
Politika-birka béget,
Hogy válasszunk őrültséget.
Rövid nap, hosszú alkonyat,
Levéltömeg a fák alatt.
Késő Ősz a Télre ébred...
Levél hull;
Múlik az Élet.
Ködös novemberi partok...
Szép emlékek, mit akartok?
Ha jelen fagy fel nem enged,
A Múlt még mindig melenget.
Megyünk - tán globális télbe,
Mesterkélten makacs éjbe...
A nagy globális bohózat
Egyre kevesebb jót hozhat,
A hirdetett jövő-képek
Orwelli mosolyt idéznek,
A…
"Tudományos" blabla helyett
Nézzük a való
Életet.
Hogyan élünk?
Mit remélünk?
Mitől lehet
Békességünk?
Sohasem konferenciák
Által kap Jövőt a világ.
Dogmák földjén csak köd lakik;
S a hétköznap - nem hazudik.
"Tudományos" blabla helyett
Az Élet ad
Feleletet.
Minden…
Ha létezünk, merjünk ÉLNI;
Merjünk hinni és remélni.
Hová megyünk?
Isten elé,
Vagy világ-barbárság felé?
Csendes, meghitt harmónia,
Vagy lármás kakofónia...
Mindig lenne mitől félni,
Ha létezünk, merjünk ÉLNI.
Élet-halál hídján este
Kihűlt eszmék jönnek szembe.
Az enyészet sötét lova
Viszi az árnyakat tova.
Sötét kalapok a ködben;
Ős gólemek lépte dörren.
Élet-halál hídján este
A Fény a Hangot kereste,
Ködszerű volt minden alak,
Ragyogtak a körvonalak,
Berzenkedtek a…
A Lét végső határán át
Sose szárnyalhat a világ.
Útját arra nem veheti
Az se, aki azt képzeli.
A halálon túlt képzelve
Leírhatjuk - de csak élve.
A Lét végső határán át
Nem lőhetünk ki rakétát.
Hiába is kutatgatja
Bármi csúcstechnológia,
Mert a Lét végső határán
Fennakad…
Barlang falán tűz árnyéka,
Szunnyad a vén kecskebéka.
Lélektelen hamvak szállnak,
Foszló árnyak ködre várnak.
Rikító műanyag menyét;
Isten behunyja a szemét.
Barlang falán tűz árnyéka;
Profán a halál hajléka.
Matéria-végállomás
Mindig új barlangokat ás,
Dogmát ad, meg alá…