Hamis utak lidércfénye; Sztráda vinne - örök jégbe...   Amíg pislákol a Lélek, Akadnak téves ösvények.   A legtöbb csúfos halált hoz, Nem vezet - csak doktrínákhoz.   Képzelet alkotta falak Állnak rózsaszín ég alatt,   S utópia-egyentudat Hazudik boldog napokat...   Most dől el,…

  Évfordulós nyári napunk... Sok-sok éve Együtt vagyunk, Amíg élünk, Mindig Együtt  Maradunk.   Gyorsan múló évtizedek Jöttek, Aztán múlttá lettek, Fogod kezem, Én meg fogom A Kezed.   A Boldogság kicsi kunyhó, Köszönöm, hogy itt  Élsz velem, Drága Drága Anikó!  

  A Jel már felettünk lebeg, Integetnek a Kezdetek.   Sorra verjük a léceket, A Jövő tán kívül reked.   A világvége-mítoszok Tudják, hányadán a dolog,   De bennük csak meséket lát A felvilágosult világ...   A Jel már felettünk lebeg; Ördöghadak özönlenek,   S…

  Léthe folyó kis szigete, Árnyékok találkahelye.   Akik partra sose szállnak, Akik semmire se várnak.   Árnyékból csak árnyék fakad, A végén - semmi nem marad.   Ködben a part, Béke vele - Léthe folyó kis szigete.  

  Múlt-folyam vén csónakosa; Emlékeit maga mossa.   Mély csendben húzza az áldott, Hosszú evezőlapátot.   Lassan foszló Álmok elé; Mindig, Mindig  Visszafelé...   Lassan széthulló Múlt elé, Arccal tűnő Jövő felé...   Jár a keze ide-oda... Múlt folyam vén csónakosa.  

  Isten az asztalunkhoz ül; Az ördög - intézményesül.   Sosem felelős a sereg; A Személy több,  mint a tömeg.   A sátán jogszabályt idéz, De Isten - a szemünkbe néz.   A Hit Örömmé csendesül; Isten az asztalunkhoz ül.  

  Normálisnak kell maradni, Önmagunkat nem feladni.   Mindig a devianciák Adják előbb-utóbb alább.   Indulat nélkül, Csendesen; Mert velünk marad az Isten.   Őrült lármára nem adni, Normálisnak kell maradni!