Az Élet Októberében Dolgos napjaimat élem.   Hatvan felé visz az Idő, Nincs fogytán Sem Hit, Sem Erő.   Véd az  Isteni Kegyelem; Van  Hit, Munka és Szerelem.   Van Célom, és van Reményem Az Élet Októberében.  

  Őszi esti csend-vizeken Apró csónakban ül Isten.   Mantrát dúdol a Téridő; Alig moccan az evező.   Halkan száll csendes estébe A szférák nemes zenéje.   Őszi esti csend-vizeken Nyugszik az izgága Jelen.   Csend-vizekre Hit szele hull, Dekadencia elcsitul.   Profán háton…

  Lehull az utolsó körte; Isten sose ül a körbe.   A Teremtés hosszú lába Nem tér vissza önmagába.   Az eleve elrendelés Mindig téves alapvetés.   Jogok és Kötelességek Együtt alkotnak egészet.   Ami idülten parttalan, Az káros és haszontalan.   Lehull az utolsó körte; Isten nem lép…

  Arad felett szürke az Ég; Emlékezik a Maradék...   A néhai Tizenhárom Túl Időn, Téren, Határon...   Más  országhoz került Arad; De a gyász a mienk marad.   Magyar könnynek örök hona; Isten sem felejti soha.   Lelkünkben fehér gyertya ég; Arad felett szürke az Ég...  

  Sötét őszi éjszakában Sétál Isten egymagában.   A Létnek Idő az ára; Élet támad - önmagára.   Isten néz a messzeségbe, Könnyek szöknek a szemébe.   Nő az árnyék a világban; Sötét őszi éjszakában.  

  Októberi partokon Fáradt Öröklét oson.   Lombjukat vesztik a fák, Őszbe hajlott a világ.   Hullám törik monoton Árván maradt strandokon.   Októberi partokon Az Ősz - vérmes masztodon.   Gubbaszt vén felhősereg, Zimankós Tél közeleg.   Vén borongós Átmenet Hallgat a partok…