Nagy kísérleti rémálom Génmanipulált párnákon.   Fecsegő biorobotok Engedelmes nyája kocog   A globális nihil felé, A gyász - mindig az Istené.   Csikorog a vén saroglya; Túlélni Atlantisz fogja.  

  Késő őszi péntek estén Elcsitul a kinti refrén.   Bezárul ön-jogaiba A kinti kakofónia,   Gubbaszt a dogma-keselyű, Jöhet az itthoni Derű.   Késő őszi péntek estén Felhő-pléd November testén.   Az éjszaka jeges, komor, Jövő szivárog - valahol...   Kolompoló őrültségek Végre tán…

  Őszutói csípős hideg; Egész világ csupa - ideg.   Tompa ködök, Meddő viták; Hangoskodnak az ostobák.   Terjed a métely kételye, Ahogy a kétely mételye...   Időnk a Tél felé görög; Jönnek egyre sűrűbb ködök.   Minden oktalanság rideg; Őszutói csípős hideg.  

  Novemberi sötét égen Didereg a Hold, Ugyanolyan ködös A "lesz", Amilyen A "volt".   Novemberi éjszakában Feltámad a szél, Rosszabb jöhet arra, Aki jobbat nem remél.   Novemberi sötét égen Sűrű fellegek; Ami rossz, Az napról napra Még rosszabb lehet.   Elvész  A "van" Ha azt…

  Te csöpp kis Asszony, Drága Feleségem! Mögöttünk bő három évtized... Nem tudom, mennyi lehet még előttünk, De tudnod kell, Hogy napról napra Egyre jobb Veled!!  

    Nagy mennyei továbbképzés; Üdv-, halleluja-, szócséplés.   Fontoskodó angyal tartja, Isten is elalszik rajta.   Bár a mennyek színé ölti, Eredménye bizony - földi.   A végén Szent Mihály felnyög: "Miért volt? Tudja az ördög!"