Ma Karácsony a vendégünk, Ilyenkor magunknak élünk.   Isten jószántából adott Meghitt karácsonyi napot.   Ezer apró kis Pillanat Jövőből a Múltba szalad,   S közöttük Valóban Élünk; Ma Karácsony a vendégünk.  

  A Karácsony lelki Otthon; Isten néz be az ablakon.   A felszín harsányan csillog, A Mélység csak bennünk ragyog.   Cél és Remény újra éled, Újjászületik az Élet.   Érzelmekkel felfogható, Szavakkal el nem mondható...   Túl mindenféle anyagon; A Karácsony - lelki Otthon.  

  Ádventi csend-ösvényeken Az Emlékezet megpihen.   Ünnepi fenyők tövében Fényesre tisztul a Régen,   S ha Jelen Múlt-hídra talál, Az Identitás helyreáll.   Ádventi csend-ösvényeken Apró Remény-csíra terem   Karácsony-várás hevében; Ahogy mindig, Ahogy Régen.   Ember nem gyűlöl, nem…

    A világért gyertyák égnek; Ál-jövendők Múlttól félnek.   Isten-teremtette világ Embertől haladhat tovább.   Felelősségünk Lét-szikra, Nem ruházzuk a multikra,   Ahogy a lelkiismeret Személytelen sose lehet.   Az Identitás Az Élet; A világért gyertyák égnek.  

    Isten karácsonyra készül; Önmagát adja Emlékül.   Már lassabban jár az óra, Vágyunk Szépre, Vágyunk jóra.   Külső zajok csendesednek, Apró Lelkek fényesednek.   A Szeretet sose évül; Isten karácsonyra készül.