A lustaság ikertestvére: Végzet, És szükségszerű társa Az Enyészet; S a kerge ész Csodát sosem tehet; De másképp is lehet!   Én nem hiszem, hogy gazdaság A lényeg, Előbb a pénz, utána meg A lények, S piac teremtésen Erőt vehet; Mert: Másképp is lehet!   Egyszer még áttörjük…

  Ötvenkilenc vagyok mától, Korom semmiben sem gátol.   Múlt ölében Jövő éled; Még sok szépet ad az Élet.   Legfeljebb az Idő vénül; A Boldogság el nem évül.   Ma van a születésnapom, Szépre sikeredett - nagyon.   Ballag az Idő magától; Ötvenkilenc vagyok mától.

Az első hó csendesen szitál, Fondorlatos fagy sompolyogva jár, Reszket a határ; Bent a kályha súgja-búgja, Bár hinni maga sem tudja, Hogy mégiscsak lesz még újra Nyár.   A szél csikorgó hangon énekel,   Az úton lent halál-fehér lepel, Fent száz varjú perel, Fagyba dermedt föld…

  Februári kemény fagyok; Holnap ötvenkilenc vagyok.   A vén Idő tétet emel, Talán magam sem hiszem el.   Még egy utolsót alhatok; Holnap már nem ennyi vagyok.   Egyéni szilveszter éjjel Az ötvennyolcadik évben.   Holnap már eggyel több vagyok; Februári kemény fagyok.

  Festői hópehely-sereg Jéghideg rohama pereg.   Recseg a tehertől az ág, Bekéredzkednek a kutyák.   Hull a hó fagyott latyakra, Tán sohasem hagyja abba...   Idő mélységei felett A nincs-re Tél a felelet...   Jövő Reménység csepereg... Festői hópehely-sereg...

  Februári latyak-özön; Isten előre nem köszönöm.   Előbb a Munka, A Jelen; Jövendő csak abból terem.   Köldöknéző profán agyak; Nem teremt lelket a latyak.   Doktrína ül lapos kövön; Februári latyak-özön.

  Fáradt Vízöntő-éjszakán Isten játszik vén citerán.   Panaszos ősi dallamok Hangja az esőbe csorog.   Ismét zárt körben a világ, Szaporodnak a pocsolyák.   Fáradt Vízöntő-éjszakán Isten töpreng a Lét fokán.   Ép-e a Teremtés húrja, Vagy kezdődjön minden újra?   Vén ráncok Isten…

  Trutymóságos idők járnak; Nagy étvágya nőtt a sárnak.   Az eső hull, csepeg, szitál, Irigy téli szél kornyikál.   Idő zord, ködös hajlatán Tócsákba gyűlik a profán.   Felismerhetetlen a rét; Fagy-cenzúra jelzi jöttét.   Nagy étvágya nőtt a sárnak, Trutymóságos idők járnak.

    Hóvirágos udvaromon Vasárnap ragyog, Kis házamban, Életemben Gazda: én vagyok.   Hóvirágos udvaromon Bágyadt napsugár, A Tél, meg a fagyok ügye Már vesztésre áll.   Hóvirágos udvaromon Sétálgatni jó, Itt van velem A Boldogság: Drága Anikó.