A Történelem Szélbe Hamvakat szór Élt valaha A trójai Hektór...   Rettegte őt egykor a túlerő, Sírját őrzi A végtelen Idő.   Férj volt és Apa. Gyakran félt, De nem hátrált meg soha. Hurkot vetett rá A Történelem, A vén lókötő, És elfogyott útjából - a Jövő.   Férj volt és…

  Mezítlábas történelem Nemzet-amnéziát terem,   Mivelhogy az apja-anyja Puszta ideológia.   Szikkadt dogma-özön lép be Az események helyébe.   Mezítlábas történelem; Múltba tolakszik - a jelen.   A Múltba doktrínát helyez, Torzít, Oroz, Előjelez,   S a kontár "történetírás" Egész…

  Atlantiszban - Múlt-vonaton; Fut a lomha, ósdi vagon.   Nagy köd a Mítoszok Földjén, Emitt füst, Amott meg - tömjén.   Égben lebegő városok Között lomha Régmúlt csoszog.   Atlantiszban - Múlt-vonaton; Fáj az Emlékezet - nagyon.   Memória rostáin át Semmibe foszlik a világ.   Ami…

  Régi Tavaszok emléke Csendesen bújik a szélbe.   Virágözönt hordtak a fák, Egyszerűbb volt még a világ.   Lélekmezőn imbolyogtunk, Jövendőket lapozgattunk.   Régi Tavaszok emléke Sosem áll magától félre.   Fényes homlokú etalon, Mérce minden új Tavaszon.   Megalkudni sose…

  Csodaszarvas földön-égen, Visszapillant, ahogy régen.   Minden jó döntés feloldoz; Legyünk hűek önmagunkhoz.   Akkor is, ha örök jussát  Követeli a gyávaság.   Homályosak a Kezdetek; Szürke égből könny csepereg.   Itt, a Kárpát-medencében Keletkeztünk -  Nagyon…

  Atlantiszban is szólt ének, Amíg csak tartott az Élet.   Sejtették, vagy nem sejtették; A Reményt el nem temették.   Sohasem király, vagy kormány Áll a hétköznapok ormán.   A világ szent tükörképe Az otthoni esti Béke.   Atlantiszban is szólt ének, Voltak…

  Furcsa, rossz bolondéria Volt Magyarhonban Thália… Úgy jött Pestre és Budára, Mint barack az almafára. Ahol a szerzők hemzsegnek, Drámaíró kinek? Minek?   Pedig akkor éppen ez volt A néhai Czakó Zsigmond ; Bohém, fájdalmas lázító, De leginkább: drámaíró… Ahol a szerzők…

  Szkítaságos Idő-honban Ős Eredet - még talonban.   Tovatűnő évezredek Árnyéka rátelepedett,   Az útjelzők rég elkoptak, A szavak megcsavarodtak.   Szkítaságos Idő-honban A Jelen mégis otthon van.   Az érzelmek és a jelek Mindig tévedhetetlenek.   Romos évezredek felett Fogunk a…

  Hun kopog a Múlt ajtaján, Bebocsátjuk végre talán?   Lélektelen elméletek Tagadták, amíg lehetett.   Egy ideje retirálnak, Új múltakat retusálnak.   Hun kopog a Múlt ajtaján; Igazságot keres csupán.   Még mindig a hazugságok Irányítják a világot.   Hogyha a Múlt sínre kerül, Tán a…

  Vadságból a barbárságba... Kúszik a doktrína járda,   Az elmélet-mozgólépcső, S - papírrá lesz, ami élő...   Őserdőből - pusztaságba... Vadságból a barbárságba...   Valamikor, Nagyon régen... Másképpen történt egészen...   Vadságból a barbárságba, Ködszürke tézis-világba.   Jelen…