Hatvan felé haladtomban
Kacag a szél - alattomban:
"Akárhogy nézel magadra,
Rajtad is van idő-zabla.
Lustaság,
Vagy igyekezet,
Végül - ugyanoda vezet."
Isten leül egy vén padra,
Néz rá,
Én meg önmagamra.
Kacag a szél alattomban,
Hatvan felé haladtomban.
Idő útján vén tűzkerék;
Csodálkozik rajta az Ég.
Nem fújják szelek, lavinák,
Mégis gördül egyre tovább.
Az Idő akár mit regél,
Mégis tudja, hogy célba ér.
Még előre!
Még nem elég!
Idő útján vén tűzkerék...
Ötvenkilenc vagyok mától,
Korom semmiben sem gátol.
Múlt ölében Jövő éled;
Még sok szépet ad az Élet.
Legfeljebb az Idő vénül;
A Boldogság el nem évül.
Ma van a születésnapom,
Szépre sikeredett - nagyon.
Ballag az Idő magától;
Ötvenkilenc vagyok mától.
Februári kemény fagyok;
Holnap ötvenkilenc vagyok.
A vén Idő tétet emel,
Talán magam sem hiszem el.
Még egy utolsót alhatok;
Holnap már nem ennyi vagyok.
Egyéni szilveszter éjjel
Az ötvennyolcadik évben.
Holnap már eggyel több vagyok;
Februári kemény fagyok.
Hóvirágos udvaromon
Vasárnap ragyog,
Kis házamban,
Életemben
Gazda: én vagyok.
Hóvirágos udvaromon
Bágyadt napsugár,
A Tél, meg a fagyok ügye
Már vesztésre áll.
Hóvirágos udvaromon
Sétálgatni jó,
Itt van velem
A Boldogság:
Drága Anikó.
Felöltöm remény-vértemet,
Úgy szemlélem az Életet.
Van puha Ajándék-Létem,
Csodálatos Feleségem,
Van a Munkámban Kegyelem,
Van Mindenható Istenem.
Él az Ember, amíg szeret;
Felöltöm remény-vértemet.
Hatvanadik évhez közel
Minden perc Békével jön el.
Évek jönnek és távoznak,
Időt,
Ajándékot hoznak.
Sok jót tartogat az Élet;
Amíg Anikóm van - élek.
Hatvanadik évhez közel
Isten már gyakrabban felel.
Szinte minden pillanatban
Érezteti, hogy jelen van.
Már sokat fogyott…
Hatvanadik évem felé
Megyek az úton felfelé.
Az Idő együtt fogy velem,
S életben tart a Szerelem.
Élem az isteni Kegyet,
Fentről láthatom a Hegyet.
Megyek az úton felfelé,
Hatvanadik évem felé.
Egész nap frissít a gépem,
Örömöm dühre cserélem.
Újévi programnak pocsék...
Szürkén vigyorog rám az ég.
A fél délután sem elég,
Még mindig csak húsz százalék.
Egész nap frissít a gépem,
Zúg az agyam,
Forr a vérem.
Már alkony kúszik az égre,
S a frissítésnek nincs…