A horizonton sápadtan bolyong
A fáradt és erőtlen Napkorong,
Csikorgó foggal dörmög a hideg,
Szavát egyedül a szél érti meg.
A kandallóban izzó fahasábok,
Sejtelmesen derengő téli álmok,
Az ablakon
Szendergő jégvirágok.

Sötét palástban szendereg az ég,
Egymáshoz bújik férj és feleség,
S míg szelíd emlékek virrasztanak;
Meghitt melegben vágyak izzanak.
A kandalló mindent tud, mosolyog,
Pajkos lángocska táncosan ropog,
Az árnyék hallgat
És a csend csacsog.