Markáns alakját sűrű köd takarja...
A rárakódott pletyka-rétegek
Véső számára is nagyon kemények,
De mégis él alattuk a Király,
Ezer jel mutatja, hogy
Ránk figyel,
És ha kérdezzük,
Magyarul felel.
Megtették
Gácsnak,
Germánnak,
Töröknek,
Elsárgult dogma-levelek zörögnek
Az Emlékének lombjai alatt,
Tiltják,
Tagadják,
De - miénk maradt.
Lebeg
Múltunk ezüst tavának kék egén,
Mint széttárt szárnyú hófehér sirály,
Attila király...
Hunok hatalmas lovasserege,
Mára csak
Régmúlt
Csak egy villanás...
Rabló had volt csak,
Vagy valami más?
Ma is gyűlöli őket Európa,
Voltak legyőzhetetlen söpredék,
Germán-riasztó ördögök hada,
Lettek Winston Churchill szitokszava,
Ősi félelem,
Rettegte őket pap,
Fejedelem.
Bár azóta sok víz elfolyt a Rajnán,
Nem bocsát meg
A vesztes indogermán...
Bár telve velük a német mítoszok,
Emlékezetük itt, Európában
Talán nagyon is érdemtelenül
Vérben tocsog.
Európa egykori ura,
Attila,
Ma már csak Isten halott ostora,
Az ördög maga.
Hunok hatalmas lovasserege,
Mára csak
Régmúlt
Csak egy villanás...
Rabló had volt csak,
Vagy valami más?
Tömérdek új régészeti lelet
Kezdi átrajzolni a Történelmet
Balti-tengertől messze Keletig...
Egy mérhetetlen nagy birodalom
Képét vetítik a szemünk elé.
Városokat emeltek,
Építettek,
Országot szerveztek a semmiből
Az úgynevezett pusztai barbárok..
Évtizedekig segítették Rómát...
Volt művészetük,
Nem akármilyen...
Az eddig elorzott műalkotások
Visszajutnak hun gazdáik kezébe..
Mégsem gót volt,
Nem longobárd,
Nem germán,
Hanem hun mesterek keze munkája...
A "nomád barbár tudományos képe"
Süllyesztőbe jut - ahová való...
Attilát
Nem Iordanes szemével kéne nézni,
A szellemét kellene megidézni...
Európa hajdani ura
Ma sem hajlandó hitvány alkura...
Lebeg
Múltunk ezüst tavának kék egén,
Mint széttárt szárnyú hófehér sirály,
Attila király...
Néhány hadjárat,
Catalaunum...
(Ami tán mégis Catalonia),
Aetius,
Gótok,
Aquileia...
Honoria hercegnő,
Leó pápa...
Attila király - Isten ostora...
Meg tömérdek tény,
Amit nem tudunk...
(A mi mondáink egyebet is tudnak,
De tudományunk lenullázta őket.)
Attila király...
Gyalázza őt, aki sohase látta,
De tisztelettel emlegeti Priscos,
Aki az asztalához ült...
Priscos szerint nagy államférfi volt,
Igen sokat lehet tanulni tőle...
Attila...
Csak Isten ostora,
Vagy több volt annál?
Mikor fogunk majd többet tudni róla?
Mongóliától Kárpát-medencéig
Él az emléke
Minden ellenére.
Arcképe nem torz,
Csupán halovány...
Nagyobb a monda, mint a tudomány...
Attila
És a hunok...
Titkuk ma is titok.
Valaha itt éltek,
Küzdöttek,
Haltak;
És mi most már sejteni kezdjük újra,
Amit elődeink biztosan tudtak...
Markáns alakját sűrű köd takarja.
A rárakódott pletyka-rétegek
Véső számára is nagyon kemények,
De mégis él alattuk a Király,
Ezer jel mutatja, hogy
Ránk figyel,
És ha kérdezzük,
Magyarul felel.
Lebeg
Múltunk ezüst tavának kék egén,
Mint széttárt szárnyú hófehér sirály,
Attila király...
