A nyári este taktust énekel,

A Föld szíve is víg ütemre ver,

A csendes szellő rímeket dalol,

S valaki mindig csókol valahol.

A nyári este mindig dalra vár,

Verset dúdol a fényes illatár,

Ezer csillag bölcsen hallgat velem,

S valahol mindig él a szerelem.

A nyári este sosem mostoha;

A teljesíthető álmok hona;

S míg nyári estén csillagok ragyognak,

Reményeink is mindig élni fognak.