Csak fejfák maradtak utánatok,
Sok sírhalom,
Nagy néha gyertyaláng;
Más lett a világ.
Negyven éve köteles tisztelettel,
Tétován járt közöttetek
A gyerekember.
Máig kísért
A régi szél szava,
A földes út,
A könyvtár illata.
Ti régi öregek!
Hiányol titeket
Az egykori gyerek.
Három lépés, szertartásos szigor,
Isten korán kel,
Lassan bandukol;
Bennetek élt a szenvedés,
A Múlt;
Valami eltört,
Valami lehullt.
Ti régi öregek,
Emlékezni mer
Rátok
A gyerek.
Tán alacsonyabban járt még a Nap,
A kutya csöndes, a portás harap,
Biztonság volt és áporodott béke,
Félénk kölyök volt az iskola réme.
Ti régi öregek!
Nagyon más volt a világ
Veletek!
Csendes utcákon
Csendes emberek,
Hosszú sor végén halk beszéd pereg,
Kemény inggallér a nyakunkba vág,
Sokkal kisebb volt akkor
A világ.
Ti régi öregek!
Emléketek.
Az ősz felett
Lebeg.
Régi világ volt,
Fekete-fehér,
Régen belepte már a régi dér,
Fájó hiánya
A lelkünkig ér.
Ti régi öregek!
Zsörtölődtetek a világ felett,
És lassacskán
Eltüntetek.
Eltűntek veletek
A régi nyarak,
A régi telek,
Hóval lepett régi házfedelek,
S a domboldalon
Kucsmás emberek.
Eltüntetek hát,
Régi öregek,
S szellemetek
Kószál valahol
Az idő felett.
Fazont szabtatok egy kopott világra,
S mint régi kabátját a tetőfedő,
Levetett benneteket
Az Idő.
Ti régi öregek!
A sunyi múlt század titka marad,
Mennyit szenvedtetek.
Ráncos lélekkel tűrtétek a kort,
A nyavalyát,
Hogy nyegle modernség az Eget vágja,
Isten igéjét
Sátán
Szájba rágja.
Ti régi öregek!
A vén Idő
Eljárt
Felettetek!
Éltetek,
Hittetek,
Teremtettetek,
S egy még nyeglébb időt
Neveltetek.
A világ általatok
Ma is áldott,
Pedig szemetek sok borzalmat látott;
Hogy éppen melyik ateista sátán
Hágja meg a szerencsétlen világot.
Utánatok
A talmi lett az érték,
Vén ifjúkorra jött
Az ifjú vénség.
Csak fejfák maradtak utánatok,
Meg egy sokkal kisebb világ
Emléke,
Legyen veletek öröklét,
És béke,
Legyetek ti
A jövő menedéke.
Ti régi öregek!
Bárhol is legyetek,
Az Isten áldjon meg
Benneteket!
