Eljött a tél.

Mogorva szél

Tipor leveleket;

És hótól telve függenek

Ott fenn a fellegek.

Egy szép napon,

Várjuk nagyon…

Majd megáll az Idő,

És gyertyafényben összeül

A Múlt, Jelen, s Jövő.

Az óra áll,

S az asztalnál

Együtt a kis család;

És fenyőillat hozza el

A remény jászolát.

A meghitt, szép

Szentesti kép

Lelkünkben megfogan,

Tán mégis üdvözülhetünk,

S a Lét halkan suhan…

Jönnek,

Mint álmodó folyó,

A téli szent napok;

S a felhők úgy baktatnak,

Mint a régi pásztorok.

A fagy borong,

S a napkorong

Mint régi jó király,

Tán éppen Betlehembe tart

Egy téli éjszakán.

Fehér ösvény

Végén remény;

Kint szép fehér lepel;

Bent szemek tükrében a Lét,

S az Élet ünnepel.