Talán csak nyugat kóbor, rossz szele,

Talán a halál

Előérzete;

Mert tűz a nap, mint régi nyarakon,

Árnyék táncol a fehér falakon,

A piac zajlik, mint a zuhatag,

A nép zajong,

S a tenger

Hallgatag.

Talán az öröm lett megint kevés,

Talán csak pillanatnyi

Csüggedés,

Nyár közepe van, és pogány meleg,

A város turistákkal enyeleg,

A csapszékben a jókedv fokozódik,

Megállt a szél,

S a tenger

Fodrozódik.

Talán csak tréfálnak az istenek,

Talán csak madárraj,

Nem fergeteg,

Talán csak incselkedik most a szél,

Mint jó színész, ha álruhát cserél,

Döbbenten áll a nagy tömegnyi ember,

Alant az ég,

És fentről néz

A tenger.