Nyarunk bágyadt verőfényű

Csendes, szelíd alkonyán

Felmosolygott kis kertünkben

A legelső padlizsán.

Buszon talált palántának

Életkedve megmaradt,

Rozsdabarna termésével

Ő zárja le a nyarat.

Még a fáradt Nap is kacag

Hétköznapok zavarán;

Nem tudjuk, hogy vajon gyümölcs,

Vagy zöldség a padlizsán.

Ami beérhet, beérett,

Ami nem, talán kinő;

Új hurokba tekeredik

Mostantól a vén Idő.

Új ciklusra gyülekezik

Kezünk alatt a munka,

Talán Isten ebben sem hagy

Túlságosan magunkra.

Anyag és idő hullámzik

Mérhetetlen tereken;

Múlt és jövő is egyszerre

A pillanatnyi jelen.

Üljön Istennel az Élet

Tovább a Lét trónusán;

Hétköznapokban teremjen

Hit, remény és padlizsán.