Özönlenek mindenfelől

A dúló seregek,

A Lét torát a pénz üli;

S az akarat beteg,

Veremmé válik minden út,

És ködbe vész a fény,

De még van Élet,

Létezés,

Hát tarts ki még, Remény!

Groteszk jelmezben riogat

A pénzes szolgahad,

Szegény emberség, már megint

Ássák a sírodat,

Jövőnk rabolja bájvigyor

És kapzsi pénz-edény,

De míg a Nap kel,

Lélegezz,

És tarts ki még, Remény!

Máról holnapra tántorog

A hétköznap velünk,

Nem tudjuk, holnap lesz-e még,

Tetőnk, ha felkelünk,

Csupán szerencse már a lét,

És élni puszta kény;

De hátha még az

Óra üt:

Hát tarts ki még, Remény!

A léhaság tombol, s vonul,

Mint halottas menet,

A rongy lobog, s otthon marad

A lelkiismeret.

A bűn harsányan szónokol,

És hallgat az erény,

De hátha még…

Egy pillanat,

Hát tarts ki még, Remény!

A kozmosz köd-magánya vesz

Körül megint, Magyar,

Minden percünk bizonytalan,

S a kenyerünk fanyar,

Ostromban múlik életünk,

Mint ócska kis regény,

De Gyermekünkre

Jól vigyázz,

És tarts ki még, Remény!