Pete László Miklós versei

Pete László Miklós versei

Az ötvenharmadik tizenharmadika

2020. november 28. - L. N. Peters

 

 erom_teljeben_vagyok_1.png

(2015-ben)

 

Megint péntek-tizenhárom;

Ötvenharmadikat zárom.

 

Nem fájdalmas, nem rettentő;

Eggyel több, mint ötvenkettő.

 

Ez csak állapot, nem érdem:

Eltelt ötvenhárom évem.

 

Nem lettem semmilyen -ista,

Csak vénebb idealista.

 

Pártok, brancsok, szövetségek

Felé fél lépést se lépek.

 

Belső kör? Lobby, söpredék -

Az Igazság? Peremvidék.

 

Rossz, lapos profán világban

Nekem Otthonom, Hazám van.

 

Tiszta hang és tiszta Lélek;

Droggal, szesszel sose élek.

 

Nem vadászok díjra, kegyre;

Gyalog megyek fel a hegyre.

 

Eltelt immár ötvenhárom,

Sorsom nem tétlenül várom.

 

Amíg Isten élni enged,

Kezem szent húrokat penget.

 

A Szeretteimé vagyok,

Szeretetben élek-halok.

 

Időm ötvenhárom sátra;

Ki tudja, mennyi van hátra.

 

Homályos vén idő-sarok;

Aki vagyok, az maradok.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://plmversei.blog.hu/api/trackback/id/tr4516305436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása