Csak az a nap jöjjön egyszer el,

Amikor

Csupán dolgozni kell.

Legyen tavasz,

Vagy ködös, vén november,

Munka gyümölcsét élvezné az ember,

S ne volna rettegés,

Hogy a pénz kevés,

Se fenyegető áremelkedés.

Csak az a nap jöjjön egyszer el,

Amikor

Csupán dolgozni kell.

Legyen zengő május,

Vagy február,

Az ember békés, szép munkába jár,

És akad,

Aki csókkal hazavár.

Amikor élni,

Létezni lehet,

Az ember bátran levegőt vehet,

És ahol megélhet a szeretet.

Csak az a nap jöjjön egyszer el,

Amikor

Csupán dolgozni kell.

Legyen hőség,

Vagy csikorgó hideg,

Jut munka és öröm mindenkinek,

És a pénz-tetvek élősdi bagázsa

Ostoba játékát a Holdon játssza,

És múzeumban rémüldözne

A kisiskolás,

Látván, hogy mi volt

A spórolás.

Csak az a nap jöjjön egyszer el,

Amikor

Csupán dolgozni kell.

Amikor a születés és halál

Között az ember magára talál.

Talán ez mind utópia,

De ha nincs remény

És szép utópia,

Az embernek nincs miért

Életben maradnia.