Tátongóan sötét éjben

Ágak halmaza,

A magasban vagy a mélyben

Maradt a haza.

A koronák körvonala

Szótlanul dereng,

Fenn az égen az öreg Hold

Fáradtan mereng.

Odafent a zsarnok világ

Hideg és kerek,

Felé nyúlnak aszottan

A száraz ág-kezek.

Hidegtől kába,

Köd a nyakába,

Dermedt-büszkén simul a fa

A nagy éjszakába.

A köd: a véglet,

Az éj: a végzet,

A fa csupasz görcseiben

Él tovább az Élet.

A jelen: éjszaka

A jövő: misztika,

A valóság csak mi vagyunk,

Meg itt ez a fa.

Ég ablakán kívül talán

A halál kopog,

Nem engedik be se fák, se

A villanyoszlopok.

Kósza szellem, hogyha egyszer

Létre szenderül,

Csak emberként lesz képes

Helytállni emberül.

Bennünk Isten és valóság -

Bölcső? Ravatal?

Minden csupán sötét éjben

Játszó körvonal.