(2010.)

Negyvenkilencedik telem

Közeleg mogorván,

Varjú képében gubbaszt a

Jegenyefa ormán

A tétova októbernek

Nedves  a kabátja;

Magyar demokráciának

Bécsben bot a bátyja.

Minden veréb tolla vizes;

Sárosak a fények,
Nedves fészekben vacognak

A fiók-remények.

Silányodik a világ,

Csikorog a kvóta,

A szerelem korszerűtlen

Avítt,  régi nóta.

Negyvenkilencedik telem

Eljön bizonyára,

Szükség lesz majd régi csókra,

Meg az új csodákra.

Globalizált bájvigyorból

Továbbra se kérek,

Nem hiszem, hogy alázatos

Csavargás az Élet.

A pirszinges Európa

Ráncait takarja,

S liberális viszketegét

Itt-ott megvakarja.

Pénzvigécek majomhadát

Reklám viszi égbe,

Jó lesz, ha bele nem döglünk

Majd a segítségbe.

Negyvenkilencedik telem

Jövő-cella foglya,

A rabtartó Halált idén

Fülön mégse fogja.

Munkám, tervem van elég,

Jöhet már a tél is,

Nem vagyok már fiatal,

S bírni fogom mégis.

Öntörvényű maradok,

Mint a durva kelme,

Ha hideg lesz, melegít

Anikóm szerelme.