Az első hó csendesen szitál,

Fondorlatos fagy sompolyogva jár,

Reszket a határ;

Bent a kályha súgja-búgja,

Bár hinni maga sem tudja,

Hogy mégiscsak lesz még újra

Nyár.

A szél csikorgó hangon énekel,

Az úton lent halál-fehér lepel,

Fent száz varjú perel,

Fagyba dermedt föld ígéri,

Ha lesz jövő, ha megéli,

Lesz még egyszer hamvas, friss

Eper.

Körültáncol a Tél fuvallata,

Orromba kúszik éles illata,

Fülembe zúg dala,

Egyre csak hirdeti, mondja,

Acsarkodva bizonygatja,

Hogy ide nem jön Tavasz

Soha.