(2009.)
Esik eső karikára,
Körforgalom aszfaltjára.
Szegény magyar ázik-fázik,
Gazdag magyar kocsikázik.
Esik eső háztetőre,
Drágább lesz a hús jövőre,
Egyre több tető beázik,
Hamis jövő fülbe mászik.
Esik eső fejtetőre,
Megvénülünk egykettőre,
Hogyha pedig mi kihalunk,
Más helyett nem dolgozhatunk.
Esik eső holt üszögre,
Nedves lesz a csorba bögre,
Jelen a múltról vitázik,
A jövő pacallá ázik.
Esik eső meddő porba,
Verejtékes, önhitt korba,
Nincs empátia, ráció,
Csupán dokumentáció.
Esik eső rossz utakra,
Jelen hatra, jövő vakra,
Külföld iszlamizálódik,
Honunk balkanizálódik.
Esik eső keresztfára,
Öngyilkosok sírhalmára,
Aki ifjan sírba halad,
Annak tartozik a kamat.
Esik eső sötét űrbe,
Feneketlen, mély jövőnkbe,
Akik másutt vigyorognak,
Azok is követni fognak.
Esik eső karikára,
Szegény magyar kobakjára,
Ha nem adok uzsorára,
Talán még marad kajára.
Esik eső karikára,
Magyar házak udvarára,
Hogyha nem lehet megélni,
Ugyan mitől kéne félni?
Esik eső karikára,
Fájdalomnak kín az ára.
De ha felnő esztendőre,
Akkor is kín lesz belőle.
Esik eső karikára,
A jövő belénk van zárva,
Oldott kévénk a szél fújja,
Össze kell azt kötni újra.
Esik eső karikára,
Magyar széled a világba,
Holdvilággal holtak járnak,
Öregek halnak, nem várnak.
Esik eső, az ég dörög,
Ócska busz zsúfoltan köhög,
Ifjú seggek székre szállnak,
Trombózisos lábak állnak.
Esik eső síkra, hegyre,
Kizökkent az idő medre,
Fejre állt az egész város;
Gyürkőzz, Mesebeli János.
