Karácsony, ha tova röppen,
Jelen szunnyad sűrű ködben.
Az év utolsókat dadog,
Jönnek a rigolyás fagyok.
Meghitt szoba, puha párna,
Duruzsol a kicsi kályha.
Karácsony, ha tova röppen,
Alszik a Jövő a ködben.
Jövő szunnyad pilleágyon,
Felelős értünk az Álom.
Karácsonytól feltöltődve
Megyünk a ködben – előre.
Karácsony, ha tova röppen,
Ül a világ néma csöndben.
Ünnepekkel körülvéve,
Döntés kéne,
Jövő kéne…
A karácsony élményén túl
A vén Idő újra indul.
Készülünk..
Viharba?
Révbe?
A Jövőhöz – vendégségbe…
