Pete László Miklós versei

Pete László Miklós versei

Az Idő sivatagában

2020. december 28. - L. N. Peters

az_ido_sivatagaban.jpg

 

Az Idő sivatagában

Kis expedíció szárnyal.

 

Lét-párnás Élet-csónakok

Járják az örök homokot.

 

Anyag-sziklák felett szállva

Szétterjed a Lélek-pára.

 

Az Idő sivatagában

Mindig téllel kevert nyár van.

 

A hidegre közöny felel,

A homok végzetet lehel.

 

Szél jár múltak romjaira;

Minden csupa entrópia.

 

Az Idő sivatagában

Pezsdül a Teremtés - lágyan.

 

Fut az Élet, ott van vele

Isten meghitt tekintete.

 

Fut az Élet, megyünk egyre

Istennel együtt - a Hegyre...

 

Az Idő sivatagában

Sok levetett múlt-kabát van.

 

Rég korhadó idősíkok

Rozsdás bundája csikorog,

 

S levetett évezredeket

Tudományos profán temet...

 

Az Idő sivatagában

Igaz Jövők garmadában.

 

Bármelyiknek lelket adhat

A bátor Szabad Akarat.

 

Nincs semmiféle ősleves,

S a "fejlődés" - nem egyenes...

 

Fut az Élet, megyünk egyre

Istennel együtt - a Hegyre...

 

Öröklét - örök pusztában

Az Idő sivatagában.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://plmversei.blog.hu/api/trackback/id/tr9716359318

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása