Fagyot gyászol az eső,

Könnyezik a tél,

Tócsa medrében pihen a

Száraz falevél.

Sárban tocsog a világ,

Szétolvad a hó,

Tétován és halkan csendül

Az emberi szó.

Régi látszat didereg,

Idő mendegél,

Kóbor végzet a lelkekben

Félelmet remél.

Fagyot gyászol az eső,

Sír a temető,

Lassan múlttá szenderül a

Tegnapi jövő.

Gyorsan múlik a halál,

Az Élet – marad;

Isten ajándéka bennünk:

Szabad akarat.

Addig élünk, amíg bennünk

Jövő hite ég;

Fagyot gyászol az eső,

Hallgatag az ég…