Lábam ólomnehéz,

A hátam hasogat;

Isten se lehet nálam

Boldogabb.

Udvar közepén hatalmas halom fa;

Elsétált fedett, takaros

Halomba.

Már télre vár a tűzifahalom;

Minden siker - temérdek

Fájdalom.

Udvar sarkában korhadt, régi rönkök,

Helyükön

Csigák,

Giliszták,

Göröngyök.

Szépséget csupán 

A Munka teremt;

A fájdalom jutalma most

A Rend.

Közös munka nászán

Öröm fogan;

Nézünk fáradtan,

S nagyon boldogan.