Ötvenkilencedik telem Aromáját ízlelgetem.   Covid marta lucskos télben, Áldott családi Békében,   Alkotó erőm teljében Téli napjaimat élem...   Kegyelmes az Isten velem... Ötvenkilencedik telem.

  Talán egy Föld? Vagy szikla-magány A fénnyé vált múlt sivár óceánján? Ki mondja meg?   Van-e ott élet, Van-e némaság, Szemekben sugárzóan tiszta fény, S van-e Remény?   Van-e barátság? Van-e türelem? Örömmel izzó biztató mosoly, S a Lét Komoly?   Van-e szenvedély? Van-e…

  Szürke tél, Fürge szél, Idő apó hazatér, Rongyos múltat Használt jelen-koporsóra Nem cserél.   Egyterű Kényszerű, Liberális, rossz derű; Világbajra nem használ a Fukuyama-keserű.   Posztmodern zenekar Agyag-ideát akar; Egyszemélyes rút világok Zaja Meddő Sárt…

  Szürke égből, Szürkeségből Szemereg a jéghideg, Forognak a kerekek, Sárrá áznak az évek. Eső hull, Múlik az élet.   Régi, rozsdás, Vén világot Zsebébe teszi a köd, Felhő úszik vágy fölött, Abszurd vétek a Lélek; Eső hull, Múlik az élet.   Szürke létről, Szürkeségről Dúdol a Hold…

  Az Idő sivatagában Kis expedíció szárnyal.   Lét-párnás Élet-csónakok Járják az örök homokot.   Anyag-sziklák felett szállva Szétterjed a Lélek-pára.   Az Idő sivatagában Mindig téllel kevert nyár van.   A hidegre közöny felel, A homok végzetet lehel.   Szél jár múltak…