Sok éve történt,

Ezen a napon;

A vén Idő megállt egy pillanatra,

Mint fáradt vándor, aki azt kutatja,

Akad-e szállás a szőlőhegyen,

S Te azt mondtad:

Igen.

Azóta évek,

Napok jönnek-mennek,

Mindennap újabb igenek teremnek,

S köszönöm Neked

A Életet.

Összenőttünk,

Mint tölgyfa ágai,

Mint lustán hömpölygő ikerfolyó,

S ha életemben van valami jó,

Az mind Te vagy…

Köszönöm, hogy

Vagy!