Tán a fogyasztás ad

“Jobb életet”?

Lehet,

Ha Isten nincs,

Az erkölcs egy faló,

S a gazdagság a legfőbb földi jó.

Csak azt találhat jót,

Egy jobb valót,

Aki körbefutja a földgolyót?

Ha földi létem kába,

Varrjam magam más országok nyakába?

Mi tisztességes,

Külhonba szaladni,

Vagy megpróbálni embernek maradni

Odahaza?

Miért nem futottak az Egriek,

Miért maradt meg a helyén Dobó,

Ha futni jó,

S a Becsület külföldre futható?

Itt élt, szenvedett

Apám, és

Anyám,

S én annyival sem tartozom nekik,

Hogy Lelküket őrzöm,

S tovább adom?

Van olyan hatalom,

Amely elűzhet innen szégyenszemre?

Azt hiszem,

Nagyon szégyellném,

Ha lenne…

Vándorbotot fogott a fél világ,

Döngeti a Fogyasztás kapuját,

Vajon ettől majd

Jobb lesz a világ?

Lehet-e a Múltat sorsára hagyni?

Mi tisztességes?

Futni,

Vagy maradni?

A gond-özön futva is megmarad,

De példakép lesz,

Aki nem szalad.

Könnybe lábad szeme a nagymamának…

Idegen nyelvű, nyegle unokákat

Láthat majd, hogyha egyszer gépre száll,

Utánuk közöny,

Magányos halál.

A futás-hisztéria mit takar?

Kevert sorstalanságot

Ki akar?

A szegénység riadtan kóborol,

És megy vele

A hazai pokol.

Ha Otthonról mindenki elszelel,

Az emberi Jövőnek

Lába kel.

Fogyasztást vagy nyomort ad a futás,

Helytállni nehezebb,

De jobb életet

Még Isten sem ad;

Csupán a bennünk élő lelki béke,

S hogy szem a láncban nem leszünk soha.

Tán nem a Hazát kell hátunkra venni;

Csak tisztességgel kéne

Érte

Tenni.