A hajdani jégkorszakok
Árnya múlt-kapuban kopog.
A szörny csak látszólag hátrál,
Régen új jég-jövőre vár.
A Múlt jégkorszakot okád,
Még nem is sejtjük az okát...
Milankovics- teória?
Pár tonna borsó a falra...
A hajdani jégkorszakok
Éhes gyomra újra korog.
Miféle törvényszerűség
Kulcsolja álszent tenyerét?
Vagy talán a véletlenek
Rozsdás lasszója tekereg?
Ha egyik sem?
Milyen alak
Áll lesben a kertek alatt?
A hajdani jégkorszakok
Sanda árnyéka sompolyog...
Hiányos napló emleget
Három kilométer jeget...
A Kárpátokig elhatolt...
Szibériában mért nem volt...
A hajdani jégkorszakok
Árnya gúnyosan mosolyog...
Mit nem tudunk?
Mi nem látunk?
Miért élünk?
Mire várunk?
A Föld hógolyóvá révedt,
Valamiért újra éledt,
S a néhai hosszú télben,
A jeges hófehér éjben
Mint új Élet-parlamenter,
Alakult,
Vagy jött
Az Ember...
Mit nem tudunk?
Mit nem látunk?
Honnan jöttünk?
Mire várunk?
Mi jár a Jövő nyomában?
Mit rejt a Múlt valójában?
A távolban köd gomolyog;
Hallgatnak a jégkorszakok.
