Gyulán sok volt a munka,

Bár nem voltam ma rest,

Ott bent ereszkedett rám

A csendes téli est.

Ám ekkor feljajongott

A telefon szava,

És benne szólt a Hangod,

Hogy nagyon vársz Haza.

Hangoddal átöleltek

Szép évek, tegnapok,

S ötvenhez közeledve

Még boldogabb vagyok.

Tombolhat körülöttem

Szél, gazdaság, kasza;

A könnyem is kicsordul,

Mert nagyon vársz haza.

Van még a nagyvilágnak

Egy csendes kis helye,

Ahol egymást öleljük;

És Otthon a neve.

Örömnek, csóknak, Létnek

Csendes kis támasza,

Ahol Terád találok,

S Te nagyon vársz haza!

Addig szegény világunk

Nem lesz a végzeté,

Míg szól a Hangod értem,

S én indulok felé.

Hiába is komorlik

Rontás, statisztika,

Még van Remény, van Élet,

Amíg Te vársz haza.