Csillagok égi ösvényén

Csatangol a Hajdan,

Messze jár, bár megígérte:

Segít majd a bajban.

Némelyik vén stációnál

Szellemvarjú károg,

Időközben kihunytak a 

Régi állomások.

Csillagok vén országútja

Apró pontba férne,

Még sokáig világít a

Kihűlt Napok fénye.

Csillagok égi ösvényén

Vén bolyongó Lelkek;

Nyugtalanok, a Kérdésre

Sohasem feleltek.

Doktrínákat tákolgattak

Létmegértés végett,

De sohasem ismerték a 

Kezdetet, s a Véget

Akad, amelyik holtan is

Tömegeket rángat,

Gereblyézi szorgalmasan

A szupernovákat.

Csillagok égi ösvényén

Elrendelés béget,

Senki sem tévedett annyit,

Amennyit a végzet.

Mindig elszontyolodva néz

A fátum az Égre,

Nem más ő, mint a Teremtés

Profán tükörképe.

Aki búcsúcédulákat

Kínált örök áron,

Sohasem látott messzebb az

Anyagi világon.

Csillagok égi ösvényén

Nincs útjelző pózna,

Ráförmed az Idő arra,

Aki begubózna.

Együtt van itt a valóság 

Színe és visszája,

Meg az összes lehetséges

Alternatívája.

Minden Öröklét ciklikus;

Isten sose téved -

Tanú erre a Teremtés,

Meg a húrelmélet.

Csillagok égi ösvényén

Minden Álom tiszta;

Nem térhet változatlanul

Soha semmi vissza.

Csillagok égi ösvényén

Nem létezik fétis;

Csillagok égi ösvényén

Elmegyek majd én is.