Messziről hozott rossz kórokozó
Ámokfutó dühöngése miatt
Ma nincs nyilvános ünnep.
Nem megyünk
Gyülekezni a közterekre ki,
Nincsenek zászlók,
Nem szólnak dalok,
Az ébredő szép tavaszi napfényben
Nem villognak kokárdák ezrei...

Karantén-ünnep...
Csendes tereken..
De Múlt
A Jelennek
Most is
Üzen...

Az ünnepről csupán a héj hiányzik,
A külsőség,
A díszcsomagolás...
A magját nem zászlók, beszédek hordják,
Hanem a lelkünk.
Lehet földrengés, vírus, áradat,
Akár özönvíz, akár hó szakad,
Március idusa,
Az ünnepünk
Mindig
Mienk
Marad.

Ünnep,
Hagyomány,
Öröm, és
Szent Béke;
Egy vértelen forradalom
Emléke.

Táncsics...
Landerer...
Éljen a Haza!
Petőfi Sándor örök igaza...
Március tükrében Múltunk ragyog...
Sohasem rabok...
Mindig szabadok...

A Múlt
Világunk,
Magyarságunk
Őre;
Mi vagyunk Múltunk
Jelene,
Jövője...

Embernek lenni
Örök misszió;
A Becsület
Mindig
Tradíció...

Míg a Nap ragyog;
Magyarként Emberek,
Emberként Magyarok;
Nálunk
A Tisztességnek
Nincsen más neve..
Így áldjon, verjen minket
Sors keze...

Magyar Március,
Mi visszük tovább.
Tisztességünkben
Mindig újra éled...
Koronavírus után is lesz
Élet...
Majd újra békét hoznak
Csendes esték;
Magyarnak megmaradni:
Kötelesség.