Lélekkereszt...

A Mindenség Szívében,

Világít

Végtelen nagy semmi-éjben..

Entrópiát repeszt...

Lélekkereszt...

A kereszt ősrégi,

Titokzatos jelkép,

A világnak minden táján viselték,

Az Időt az emberrel együtt rótta,

Itt van velünk

Az ősi vadásztörzsek óta.

Jelent

Világot,

Csillagot,

Napot;

Jelent

Időt,

Végtelent,

Meg teret...

A világot,

S benne

Az Életet.

Profán világban,

Anyag-formát lelve,

A halál lett a jussa

És a terhe.

Gyakran használták,

Ha ütött az óra,

Ezerszer rosszra,

Néha-néha jóra.

Kivégző eszköz lett

A Golgotán;

Istent feszített fel rá

A pogány.

Jelkép 

Az Élet Siratófalán;

Mindig Istent feszít rá

A profán.

A kereszt hordja

Az Emberiség

Minden siralmát, baját, bánatát,

De tiszta maradt

Odaát...

Az Élet Központja,

Reményt növeszt...

Lélekkereszt.

Itt meg

Ég felé néz

A Golgotán;

Hitet feszít rá ma is

A profán.

Ragyog,

Vagy bajra újabb bajt ígér,

Szent és profán

Egyszerre

Benne él...

Lélekkereszt

Vagy magányos kereszt..

Kárhozat

Vagy Égig emel,

Nem enged el.

Jó, rossz örök jelképe,

A kereszt...

Időt,

Embert

Soha el nem ereszt.