Mint falevél a tó vizén,
Élet reszket a Lét színén.
Az Anyag parttalan dörög,
A vén Idő lent hömpölyög.
A Kérdés Isten hőskora,
Csak Válasz nem terem soha.
Mint hóesésben falevél,
Hánykódik minden, ami él.
És mégis, mégis, falevél…
Nem lenne Lét, ha nincs, mi él…
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
