Ha az Élet pókfonál…

Mindent körbeér,

Mindent fog és összetart,

Bárhogy fúj a szél.

Ha az Élet napsugár,

Mindenütt ragyog,

Világlélek melegében

Mindig élni fog.

Ha az Élet szalmaszál,

Mindenhol tapad,

Apró, vékony szívóssággal

Mindig megmarad.

Ha az Élet rózsatő,

Mindig ép marad,

S a néma Semmibe tör

Az illat-áradat.

Ha az Élet végtelen,

A Lét keszkenő,

Kezdet, s Vég játszópajtása

Lett a vén Idő.

És ha az Élet örök…

Az csak akarat,

Kezdet, Vég és Folytatás

Rejtélynek marad.