Fáradt-zöldből - üdezöld,
Felsóhajt a fű, s a föld,
A por sárba gyúrva már,
Száll a pompás illatár.
Öt perce múlt - milyen rég…
Zengett-zúgott fent az ég,
S fésületlenül szakadt
Fejünkre az áradat.
Csupán röpke pillanat,
S minden más pályán halad,
S míg mindent megérthetünk,
Véget ér az életünk.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
