A régi csillagistenek

Nélkül az éjszaka hideg.

Távoli tűzgolyóbisok

Parányi fénye imbolyog

Helyettük a nyári égen,

Túl mítoszon, szenvedélyen,

És ha csillag hull valahol,

Az is csupán egy - meteor.

A régi csillagistenek

Valahol a profán felett

Várakoznak, túl a Téren,

Sajnálkozva, de - kevélyen.

Sejtelmes körvonalaik

Mögött Régmúlt várakozik.

Űrtávcső nem észlelheti,

De az ember észreveszi

Őket, ha látni akarja,

És - ha profán nem zavarja...

A régi csillagistenek

Nem öncéllal kísértenek.

Őriznek ősi Titkokat,

Álmodnak régi Álmokat.

Egek kulisszái előtt

Látnak Múltat,

Adnak Jövőt.

A Föld - születés, számadás...

Az Ég - 

Örök Feltámadás...

A régi csillagistenek

Sírnak, mert a világ beteg.

Ősi égi képeiket

Már nem látják az emberek.

Tejúton nincs bank, se kocsma,

A Múltat nem marja rozsda.

Se osztalék, se jutalék.

Mégis felül marad az Ég.

A régi csillagistenek

Látnak próbatételeket.

Az előző emberiség

Nem élt meg egy újabb misét.

Hogy volt-e még előtte is,

Az már rég nem aktuális.

Ha elbukunk, le nem esnek,

Csak - minket is elfelednek...

Az éjszakai Ég alatt

Nekik küldetésük marad...

Túl az Időn örvénylenek

A régi csillagistenek...