Szikár, magas, szakállas

Férfiember,

Fiatalos, érces hang -

Megnyerő;

Tudás,

Bátorság,

Büszke szellemesség,

Meg nyolcvan esztendőnyi

Őserő.

Csak videón adott elő nekem,

Hogy láthattam őt -

Ingyen kegyelem.

Ezer szellemi merészség-csoda;

Bátrabb magyar szó

Nem hangzott

Soha.

Szó-arabeszket száz szókép követ,

Pazar bőségű gondolattömeg

Hullámzik

Kanyarog,

Néha kitér,

Kivillan a humor,

Mint zöld mezőben arany pipitér,

És hömpölyög, mint hatalmas folyam,

Majd ötlet-ágak tömegére bomlik,

Merész kanyarban összeszervesül,

S fő gondolattá

Végleg egyesül.

Amit mond,

Tekintélynek nem köszön;

Fergeteges

Eretnekség-özön...

Annyi új gondolat

Csokorba fonva,

Száz Kossuth-díjnak is sok

Egy szezonra...

Sok éve került könyve a kezembe:

Csodakút...

Asztrálmítoszok,

Állatöv,

Tejút...

Mint gyöngysor csillogott

A Jó,

S a Szép...

Meg is jegyeztem végleg

A Nevét.

Lenyűgözött a könyv.

A műveit azóta keresem.

Csalódást egy sem okozott sosem.

Sok gondolata bennem zakatol

Ma is

Valahol.

Hallom,

Élőben több a vitriol,

Szájára nem tesz lakatot sosem,

Az akadémia

Kap rendesen.

Szikár, magas, szakállas

Férfiember,

Fiatalos, érces hang -

Megnyerő;

Tudás,

Bátorság,

Büszke szellemesség,

Meg nyolcvan esztendőnyi

Őserő.

Száll időn-téren keresztül 

A hangja:

A magyar népmesék

Erkölcsi rangja...

Amit tesz, voltaképpen

Misszió,

Nem díjra, titulusra tör,

Nem hivatal-bajuszt pödör,

Nem bábja senkinek;

Megalkuvónak már ő is 

Öreg.

Szálegyenes

Tartása,

Mondandója,

Csakazértis

Az Igazságot

Óvja,

Gyöngyöt szór

Szerteszét,

Nem nézi meg, hogy kinek,

Csak vigyék.

Szikár, magas, szakállas

Férfiember,

Fiatalos, érces hang -

Megnyerő;

Tudás,

Bátorság,

Büszke szellemesség,

Meg nyolcvan esztendőnyi

Őserő.

Tombolhat közéleti zivatar,

Igaz tudós Ő

Ember

És Magyar.

Nem szeretem a titulusokat.

Névpótlék mind.

Akinek nincs arca,

Azokat hordja.

Egy most mégis a tollamra tolul:

Az Isten áldja Önt,

Professzor Úr!